Header image  
vasút és modellezés  
line decor
  
line decor
 

  Minden jog fenntartva -
Martisz Gábor
marTrain

   
   
 
 
 
marTRAIN terepasztal 1.
 
Kezdetek...
Az egész 1995-ben kezdődött. Gyerekkorom TT-s terepasztalát (100*50 cm) szüleim lakásából helyhiány miatt likvidálni kellett. 'Sikerült' a Szív utcai üzletben a járműállományt és a bontott síneket, váltókat egy Fuggerth M41-re és 3 Bhv kocsira cserélni. Aztán keresgélni kezdtem a helyet a lakásban, ahol lehetne helyet találni egy HO-s asztalnak. Legjobb megoldásnak a padlás tűnt. 1 év alatt sikerült szobaformát kialakítani, a bibi az volt, hogy télen fűtés hiányában 10 fokig süllyedt, nyáron hűtés hiányában 70-ig emelkedett a hőmérséklet. Hoszzú tervezgetés után nekiláttam egy 12 méter hosszú 1,2 m széles asztal építéséhez. 1/3-os készültségi foknál 2000-ben házbővítés következett, tetőcserével, falbontással. A terepasztal 3 cm vastag téglapor alatt állt, fele a bontás következtében ripityára tört. Ezután döntöttem úgy, hogy mentem a menthetőt, tanulva a hibákból a régi asztalt szétszedem, és nekilátok egy új építésének. Időközben 4 ablakot kapott a padlástér, klímaberendezést (erre azért van szükség, mert a hőmérsékletingadozás miatt a leszögelt sínek és váltók eltekeredtek, nem beszélve a deszkából készült vázról, ami 1 év alatt 5 cm-t csavarodott), és a beépíthető hely 21 méterre növekedett. Időközben a digitális technika annyit fejlődött, hogy az asztal irányítását LENZ + PC rendszerrel kezdtem el kiépíteni, megspórolva 3000 m kábelt, valamint lehetőséget adni egy teljesen valósághű, automatizált irányításnak. (A LENZ rendszer gyakorlati megvalósításáról külön fejezetben foglalkozom)

 
Az első lépések: a tervezés...
Itt is sokat fejlődött a modellvilág. Új asztalomat már nem papíron, hanem PC-n tervezem WinTRACK 5.1 angol nyelvű szoftverrel. Sokoldalú program, eddig nem sikerült olyat kitalálnom, amit ne tudtam volna a programmal megvalósítani. (Tervezés több szinten, különböző sínrendszerek, 3D megjelenítés /megjegyzem gyakorlati haszna nulla/, előre elkészített makrofile-ok). Legnagyobb előnye, hogy fél óra alatt akár 20 különböző variációt tudunk kipróbálni.

 

Az előkészületek...

A padlás régi része, sajnos a kicsi belmagasság miatt lehet csak 1,2 széles az asztal, itt még pont elfér egy felnőtt ember anélkül, hogy a fejével végigszántaná a lambériát...Jobb oldalon az asztal alá kerülő tároló-pályaudvar, most itt tesztelem a LENZ Digital-t. Mögötte az új asztal első 2*1,2 m eleme.

 

az újonnan épült padlásrész...

 

néhány bontott alkatrész...

 

Viessmann felsővezetékek, RocoLine 2.1 sínek és kitérők…

 

Faller óriáskerék (minden kabinban külön világítással) Számomra azért nagyon kedves, mert az akkor még 5 éves lányom rakta össze 90%-ban...

 

Indulhat a munka...

Az asztal váza 18 mm-es rétegelt lemez fémlábakon állva, a munkalap 12 mm rétegelt lemez 1 m-ként keresztmerevítővel. A sínrendszer RocoLine 2.1, a felsővezeték és a világítótestek, valamint a szemaforok Viessmann gyártmányúak. Ezen kívül nagyrészt Faller,Pola,Kibri, Noch, Brawa, Preiser, Vollmer, Heki, Busch kellékekből építkezem. Ezek az anyagok mind a Modell-Kit 1001 Kft. (Bp.,IX.ker,Erkel utca 6.) jóvoltából kerültek(nek) hozzám.

 
 

A fejpályaudvar előtti részen egy kétvágányos villamos végállomást építek. Hogy a sínkorona ne emelkedjen ki az úttest szintjéből, a talpfákat 4 mm mélyen és 3 cm szélesen felsőmaróval kimart vájatba szögeltem le.(megjegyzem inkább asztalosnál vagy szabadtéren próbálkozzon ezzel bárki, 1 hétig takarítottam a finom port a lakásból) Ezután modellgipsszel kitöltöttem a réseket és már csak festésre vár a 'betonba süllyesztett' villamospálya.

 

A járdák Kibri 4128-as betonmintás műanyag lapokból lettek kivágva. Ragasztáshoz Palma Fa ragasztót használok. A járdaelemek illesztésénél a rés eltűntetéséhez kiválóan alkalmas a Revell Contact, száradás után a felesleget csiszolópapírral le lehet szedni. Ezután felragasztom a járdaszegélyköveket (Faller), majd festés Revell 75 kódú szürke festékkel. Az útburkolat Heki aszfalt-festékkel készül. Az útburkolati jelek Faller kaparós fóliáról, valamint 3 m-es csíkban kapható Scotch kaparós matricáról származnak. Festés után jöhetnek az épületek, utcai világítótestek és telefonfülke (Viessmann), szemeteskuka (Preiser), közlekedési táblák és növényzet (Heki). A füvet apróra darált szivacsból (Heki) készítem. Világos és sötét árnyalatú anyagokat összekeverek, ecsettel felhordott Palma Fa ragasztóra rászórom, majd a vízzel oldott ragasztót injekciós fecskendővel beitatom. Száradás 1 nap, eleinte fehér színű lesz minden, de száradás után a ragasztó színtelen lesz. A fű így életszerűnek néz ki és nem szóródik (betonkemény lesz). Már csak egy két jármű (Herpa, Busch, Wiking,stb...) valamint Preiser figurák, és kész is az utcakép.

 

A házak és a templom mellett, a pályaudvar épületével szemben parkolóház épül, valamint felkerültek az épületekre a Noch újdonsága, a világító neon-fóliák.

 

Épül az Bonn Hauptbahnhof előtti tér.


Aszfaltozás és útburkolati jelek készítése

A pályaudvar előtti téren, a 'Mozart strasse' házsora előtt a vasúttal érkezők továbbjutását kielégítendő egy városi buszpályaudvar épült. A háromsávos útpálya villamosvágányokhoz közeli oldalán a pihenőidőt töltő buszok részére van egy sáv fenntartva, a másik oldalon két box van esőbeállóval. A térre két darab 4 búrás világítótestet, virágládákat, padokat, hirdetőoszlopokat, világító telefonfülkét (Brawa) és egy kvarckijelzős működő órát tettem. (A kék műanyagházban egy kisméretű kvarcóra belső része lapul /Kibri/)

Egy nagyváros pályaudvara elképzelhetetlen a városi közlekedés csomópontja nélkül. Mivel működő városi villamos üzemet hely hiányában nem akartam kiépíteni, a vasúti pályaudvar épülete elé egy kétvágányos, középperonos villamos végállomást terveztem. A sínek lefektetését már kitárgyaltam előzőleg, most a felszín feletti dolgokat mutatom be. A peron 4 mm vastag rétegelt lemezből készült. Mivel a villamosok űrszelvénye kisebb, mint a nagyvasúté, elég a sínek mellett 0,5 cm helyett hagyni. A lemez oldalát szürkére festettem, felülre kockakő mintázatú papírlap lett ragasztva. A járda sín felöli oldalára szalagkorlátot tettem (Faller). A peronra sárgán világító TT méretű lámpasort, esővédőt(Kibri), padokat, virágládákat és világító indulásjelzőt tettem.

A villamos felsővezetéktartó oszlopait először a Viessmann által gyártott állomási oszlopokból akartam megcsinálni, ám ezek túl magasak (15 cm) és bumfordiak, vastagok voltak a városképhez. Több variáció kipróbálása után a hagyományos felsővezeték oszlopainak átalakítása mellett döntöttem. A villamosüzem felsővezeték-rendszerének alapjául a Viessmann alapszettben kapható oszlopai szolgáltak. Az oszlopok talpairól először levágtam a feleslegesen túlnyúló részt, majd megszabadítottam őket a munkavezetéket tartó száraktól, majd a megfelelő magasságban 1 mm átmérőjű lyukat kellett fúrni a kereszttartó vezeték számára


Méghogy a kislányokat nem érdekli a vasút és a vasútmodellezés ???
Az egész csak szoktatás kérdése...


 

Az oszlopok talpait a mellékelt csavarral lehet rögzíteni. A csavarok helyét érdemes 1,5 mm-es fúrószárral előfúrni. Betekeréskor vigyázni kell, mert a csavarok fejei a legkisebb erőltetéstől is lepattannak, és a beszakadt menetet lehetetlen a fából vagy műanyagból kifúrni.

A kereszttartó vezeték végeit a kifúrt lyukon átdugva leforrasztottam, végül a munkavezetéket ráforrasztottam a kereszttartókra.

 

A környéket még életszerűbbé lehet tenni a Busch által gyártott grafitikkel (sajnos).

 

Elérkeztem az első vasúti vágányok lefektetéséhez. A WinTRACK által 1:10 méretarányban kinyomtatott tervek alapján milliméter pontosan fel lehet rajzolni a sínek helyét. Ezután jöhetnek a zajcsillapító és töltésimitáció szerepét is ellátó 2 mm vastag parafacsíkok, ezekre pedig a sínek. A sínek leszögelése előtt érdemes 0,7 mm-es fúróval a szöghosszúság feléig előfúrni, mert ezek a pici szögek nagyon könnyen elhajlanak. (Nálam előfordult, hogy a negyedik szöget sikerült végre teljes hosszában beverni a rétegelt lemezbe...) A síneket előre megtervezett módon szakaszolni kell egymástól (itt a vonatszétkapcsolók jobb oldala a szakaszhatár), valamint az egyes szakaszok árambetáplálását is ki kell építeni.

 
Mivel nem töltéses sínt használok, így magam kellett elkészítenem a kavicságyazatot. Mivel a valóságban is sokféle módon kialakított pályák vannak, így terepasztalunkon is adott a választás lehetősége. A legegyszerűbb megoldás töltéses síneket lefektetni, ebben az esetben azonban sínpályánk nagyon szabályosnak, nem életszerűnek fog kinézni, továbbá a színek sem lesznek az igaziak. Én az idő- és munkaigényesebb megoldást választottam. Mintának a BAHN-EXTRA 2001/6. számában lévő alábbi kép szolgált.
 

A itt látható pálya régebbi építésű, fa talpfákkal, elrozsdásodott lefogató csavarokkal, bekoszolódott kavicságyással, gyakorlatilag ez a legáltalánosabb, legtöbbet látható. Az újabb építésű pályákon világosszürke betonból készült talpfák vannak, és a kavicságyazat is jóval világosabb színű. (Újabban, mint a nemrég Németországban átadott Köln-Rhein/Main vonalon , már nem használnak kavicságyást, hanem a lefogatócsavarokkal egybeöntött betonkockákat egy zajcsillapító gumirétegre fektetik, bevasalják és az egész sínmezőt egy egybefüggő síkbetonnal öntik ki.)

De térjünk vissza a vasútmodellezés világába. Revell 85 kódú festékkel és egy 0-ás ecsettel elrozsdásítottam a lefogatócsavarokat, valamint a sínek alsó részeit. A sínkoronának fémtisztának kell maradnia, különben nem biztosít megfelelő áramellátást a vonatoknak. Ha mégis sikerült összemaszatolni, száradás után csiszolópapírral vagy sínradírral eltávolítható a festékréteg.

A talpfákat SM383 színnel, kétszeres hígítással kentem át. A jobb összehasonlíthatóság kedvéért lefotóztam a festett szakaszt egy eredeti színű társaságában.

Ha kész vagyunk, jöhet a kőzúzalék. Heki 3156 számú kőzúzalék, egy felül kivágott műanyag gyógyszeres doboz és egy puha ecset segítségével elkészült az ágyazat. A zúzalékot a dobozból egyenletesen kiszórom a felületre. Ezután az ecsettel a talpfákról a talpfaközökbe seprem a zúzalékot. A rögzítést nitrolakkal végeztem. Parkettához használatos matt nitrolakkot 1:1 arányban higítottam nitrohigítóval, majd az elegyet 20 ml fecskendővel és vastag tűvel kicsepegtetem a felületre. A nitrolakk szépen eloszlik a felületen, a szóróanyag nem úszik fel a felületre. Egy területet egymás után kétszer terítek le lakkal, száradás után nagyon masszív, kemény felület jön létre. Egyetlen hátránya, hogy a nitrolakk száradás alatt borzasztó büdös, ezért ezt a folyamatot csak állandó szellőztetés mellett végezzük.

A legszélső vágány külső felén dús növényzet borította terület húzódik, ehhez zöld színű (SM362) festékkel le kell alapozni a világosbarna lemezt.

A Heki 1592 számú fűmező ollóval bármilyen formára vágható. Érdemes nem egyenesen, hanem picit hullámosan vágni, így valósághűbb hatás érhető el. A leragasztást valamilyen folyékony és színtelen általános ragasztóval végezzük. (Én Tesa-t használtam) A kőzúzalék mellé egy vékony sávra Noch 09170 számú világosabb árnyalatú zúzalékot szórtam, majd a megmaradt sávra Noch 08360-ast. A fűmezőt tetszés szerint bokrokkal, fákkal tehet gazdagítani, nálam a padlás falának dőlése miatt valószínűleg csak alacsonyabb növények férnek be.

 
 

Következhet a vágányok között lévő peronok elkészítése.
Különböző modellgyártó cégek legalább 20 fajta kész peront kínálnak, fedett vagy nyitott változatban, ezek hátránya, hogy fix méretük miatt a vágányközökkel és hosszúságokkal nem lehet szabadon rendelkeznünk. Mivel nálam a peronoknak kell a vágánygeometriához alkalmazkodniuk, így az alábbi módszert alkalmaztam:

Hozzávalók: BRAWA 2869 szegélykő, az ehhez tartozó 2845 kőmintás járdalap, valamint 8 mm vastag rétegelt lemez 2*20 cm vastag csíkokra vágva, és a megfelelő méretűre szabott 4 mm fedőlemez. A pontos méretek kiszámításában segít az alábbi táblázat. E szerint a vágányközéptől 20 mm-re lehet a peron széle, jelen esetben a Roco Line 3 cm széles talpfáival számítva ez a talpfa szélétől 0,5 cm, továbbá számolnunk kell a szegélykő oldalsó anyagvastagságával, jelen esetben 0,3 cm, tehát a talpfa szélétől a rétegelt lemez alapnak 0,8 cm távolságra kell lennie. A magasság (a jobb oldali magasított peronok esetében) 12 mm. Nálam ez a 8 + 4 mm rétegelt lemez vastagsága, a szegélykő felső anyagvastagsága 2 mm, amit a sínek alá fektetett parafa ellentételez.

A következő lépés a faváz elkészítése. A fentiek szerint a talpfák szélétől 0,8 cm-re kell a 8 mm vastag csíkokat lecsavarozni. Ezeket érdemes előfúrni, továbbá a csavarfejeket besüllyeszteni. A vonatszétkapcsolók a peronok alá lesznek rejtve, a motorok helyét ki kell vágni a lemezből.

Ezután a szegélyköveket fel kell ragasztani a peronok szélére. (Palma Fa Expressz és a papírboltokban kapható műanyag fejű tűk segítségével). A vonatszétkapcsolók motorjának oldalát szürkére festettem (Revell 75), mert a szegélykövek oldalsíkjába belógnak.

Ezután a járólapok felragasztása következik, a réseket Revell Contact-tal ki lehet tömíteni, a felesleget 80-as csiszolóvászonnal le kell csiszolni.

Festés (Revell 75) után már egybefüggő, homogén peronunk van

 
Szükségünk van még térvilágításra, és a vasútállomásokra jellemző tárgyak felragasztására.
 
 
És íme a végeredmény, mondjuk a szomszédos vágányról szemlélve...
 
A többi peron elkészültével a középső 2 fővágány felé a Faller cég kupolacsarnoka került.
 

Ezek után helyére kerülhet a Faller (110113 cikksz.) által gyártott Bonni főpályaudvar , természetesen feltuningolva neon-fóliával és belső világítással. A pályaudvar mellett, a vágányokkal párhuzamosan egysávos, városból kivezető főútvonal indul. Az út és a pályaudvar kerítése (Kibri B-9792) közötti sávon sorban az alábbi tereptárgyak kerülnek. Ezek építését már nem tárgyalom részletesen, minden lépést az előzőekben megismertettem, a felhasznált szóróanyagok, festékek és az elkészítés munkafolyamatai azonosak.

Park, szökőkúttal (Faller)

Burger-King étterem, kerthelyiséggel és játszótérrel (Vollmer)

Mercedes-Benz autószalon és szerviz (Faller) szerviz része, az autószalon a következő részen fog már elhelyezkedni.

 

A felszín után az asztal alatt folytatódik a munka. Műszaki oldalát általános iskola technika óráin már megtanították. Egy-két segédeszköz (oldalcsípő, blankoló, szigetelőszalag, kábelkötegelő, stb...) segítségével pár óra alatt rendet lehet teremteni a kábelrengetegben.
Az asztalt oldalára fordítva meglehetősen ijesztő látvány fogadott...

Úgy döntöttem, hogy szekciónként 1 központi elosztóval és csomópontok kiépítésével teszek rendet. Az alábbi képeken szereplő elosztót, banándugót, kábelkötegelőt a BRAWA cég gyárt.

És íme a végeredmény. Fontos volt, hogy a vezetékek megfelelően megfeszítve legyenek a rétegelt lemezhez rögzítve, mert lelógás esetén az alatta lévő tároló-páyaudvaron futó mozdonyok áramszedői beleakadhatnak, ezért a csomópontokban a vezetékeket összefogtam szigetelőszalaggal, és a szalagvégeket 10 mm-es önmetsző csavarral a laphoz rögzítettem.

 
A bekötések után a városrész világítása életre kelt.
 
 
A Preiser figurák felragasztása után 2002.06.07-én terepasztalom első 2 * 1,2 méteres szakasza elkészült. A következő 2 méteres egység csatlakoztatásáig még a földön marad, hogy össze tudjam fúrni őket, valamint a vágányok pontos folytatása miatt is. Ha leszögeltem az első síneket az új részen, ez az elem megkapja lábait és végleges helyére költözik, ekkor fel lehet rá tenni azokat a járműveket is, amiket nem szándékozok fixen leragasztani.  
 

Az alábbi képeken lekapcsolt reflektorok mellett, a világítások jobb kihangsúlyozása végett 'leereszkedtem' egy 1:87-re kicsinyített modell-világba...

Képek a város utcáiról...

Végül a pályaudvar belülről, egy 1047 001-1 húzta ÖBB IC érkezésekor



Bonn hbf. előtti főútvonal buszmegállóval, rendőrség és taxik számára fenntartott megállóhellyel


Ugyanez a buszvégállomás előtti tér sarkából nézve


A pályaudvar nyugati szárnya