A terepasztal - 2. szakasz

A következő 2 méteres szakasz vázszerkezete teljesen megegyezik az elsővel. A már kész darabhoz újabb 200*120 cm asztal csatlakozik. A rétegelt lemezből készült váznak nagyon pontosan kell illeszkednie a már kész szakaszokhoz, hogy a végleges helyén felállított terepasztalon az illesztések helye ne legyen látható. Legjobban a felső sík felületeknek kell szintben futniuk, mert a sínek illesztése is a szakaszhatáron van. Hogy pontos legyen az összefúrás, ideiglenesen vasalatokkal összerögzítettem a felső két felületet.

Ezután az összecsavarozott darabokat egyben fel lehet állítani és összefúrni őket. A rögzítést 3 db kapupántcsavarral oldottam meg.

Ezután elkezdetem az állomás további vágányainak fektetését. Ebben a szakaszban az első részben részletesen leírt fogásokat, technikai megoldásokat újfennt nem ecsetelem, a talapzat, a vágányok leszögelése a már megismert módon történt. Újdonság viszont a váltók megjelenése és beépítése, valamint az ezeket működtető állítóművek. A Roco a 2.1 váltóihoz kétféle motoros megoldást. Az egyik a hagyományos felső állítómű, melyet a talpfák széleinél lévő anyákhoz kell lecsavarozni, ezek, mivel látszanak, rontják az asztal valósághű érzetét. Létezik egy profibb, úgynevezett 'láthatatlan' asztal alatti univerzális (N-TT-HO) állítómű szett is. Ezeket a szerkezeteket a váltók alá kell felszerelni úgy, hogy a váltómozgató híd központi pontja alá egy 10 mm átmérőjű lukat kell fúrni és ezen keresztül az állítóműből felfele álló vékony acélszál mozgatja alulról a váltót. Vannak ennél még élethűbb motoros szerkezetek is, amelyek a valóságnak megfelelően lassú mozgással állítják a kitérőket. A Roco viszont kiegészítésként kínál világítással felszerelt kitérő-jelzőt is, melyek a kitérő átállításával együtt megfelelő irányban elfordulnak.

Két kép az eddig elkészült vágányhálózatról

Következett a sinek festése. Ezen a szakaszon új eljárással próbálkoztam. Az első szakaszban leírt ecsettel történő felhordás helyett kipróbáltam a frissen beszerzett festékszóró pisztolyomat. A végeredmény az alábbi képeken látható.

Az első szakasz építésekor a felsővezeték kiépítését készítettem legutoljára. Úgy gondoltam, hogy addig sem lesznek útban a felsővezetéktartó oszlopok, nem kell a munkavezetékeket többször le és feltenni. Erre a nagyvonalúságra viszont csúnyán ráfizettem, mert a már hosszú munkával elkészített részeket kellett megbontani ahhoz, hogy az oszlopok talprészét megfelelően és pontosan rögzíteni tudjam. Tanulva ezen hibából, most a sínek rögzítését követően a még 'szűz' terepen megépítettem a felsővezeték-rendszert. A Viesmann által gyártott rendszer legnagyobb előnye (a szépségük mellett) , hogy 10 perc alatt az egész (károsodás nélkül !) szétbontható, majd újraépíthető lesz, ha az alatta lévő dolgok 100 százalékosan elkészülnek. Csupán a lecsavarozott talpak árulkodnak az oszlopok helyeiről.

A felsővezetékek visszabontása után, hasonlóan az első szakaszban leírtakhoz, a munkát a peronok építésével kezdtem. Ezután elkészült a teljes kavicságyazat, valamint helyére került egy bakterház, a növényzet, sok-sok kiegészítőelem, stb... Ennek a szakasznak a kiépítését kétfelé bontottam. Mivel helyhiány nem lehet egyszerre az asztal mindkét felén dolgozni, ezért először a középső (csarnok)vágányok és az asztal hátsó vége közötti szakasz készült el.
A végeredményről készült képek mellett megemlítem azokat a dolgokat, amikről még nem esett szó előzőleg:

Modemesek kedvéért itt csak kis képek jelennek meg, ezekre kattintva letölthető egy nagyobb formátumú kép is.

Induljunk a két szakasz határáról. Bonn Hbf. 1.vágányán álló VT 628 motorvonat a kijárati jelző előtt.
A jelző a Viesmann cég gyártmánya (cikkszám: 4013) ,a DB szabványának megfelelő, kidolgozása első osztályú. Az 5226 cikkszámú digitális dekóderbe kötve a TrainController automatikusan vezérli. Különlegesség az, hogy a fényváltást nem a hagyományos relékhez hasonlóan végzi, hanem a valóságnak megfelelően, ún. 'soft'- puha, késleltetett vezérléssel. A képen látható fűszőnyeg megegyezik az első szakaszban leírttal, a bokor szerepét pedig izlandmoha tölti be. Ez különböző kiszerelésben kapható nagyobb dísznövény vagy virágboltokban, a leírás alapján ez nem imitált, hanem valódi növény, amely, ha újra vizet kap, felébred csipkerózsika álmából...

Még mindíg az 1.vágány, csak más szemszögből nézve. A szitu is változott a VT 628 már a 2. vágányon áll, valamint a 3.vágányra beérkezett egy ÖBB Taurus vontatta osztrák IC. Az első képen a peronon jól kivehető a két asztalelem illesztésének helye, ez majd a végleges helyrekerülésük után egyvonalba kerül.

1. tárolóvágány. Gyakorlatilag az állomás 1.vágányának folytatása, feladata az erre a vágányra érkező ingavonatok ideiglenes tárolása. A tárolóvágány és a váltócsoport által körbezárt területen kapott helyet az északi forgalomirányító központ (FALLER 120123) némi zöldterület társaságában. A fák alsó talp(gyökér) részét levágtam és a törzsüket ragasztottam bele egy megfelelő méretűre előfúrt lyukba. A képen látható macskaköves út HEKKI-DUR anyagból készült (cikkszám: 70062), mely híg fekete festékkel le lett festve. (A festéshez csak vízbázisú festéket szabad használni, minden más szétmarja az anyagot !!!)

A DB AG. első forgalomirányító kutyája kiképzés alatt...

Az út végén lévő tárolóbódé (VOLLMER 5743) mellett a pályafenntartó munkások (PREISSER) lázasan dolgoznak. Vagyis 3 dolgozik, 2 pedig asszisztál hozzá...

... mialatt a 2.vágányról menesztik az indulásra váró motorvonatot.

Képzeletben elindulunk a fák felé...

... átmegyünk alattuk és máris a sinek között kötünk ki. A jobboldali vágány a fordítókoronghoz vezet, a bal oldali a kétvágányú fővonal bejárati vágánya, a mellette lévő kijárati vágányról pedig épp most halad be az IC az állomás 3.vágányára...

...majd egy gyors mozdulattal az 5.vágány mellé kerülünk, ahonnan megcsodáljuk a beérkező vonatot,

továbbá a Viesmann 5053 számú kijelzőjét, melyben egy működő óra mutatja a pontos időt. (Az eladó bolt tájékoztatása szerint, ha lemerül benne az elem, postán vissza kell küldeni a gyárban, ahol ingyen és bérmentve cserélik az elemet)

Két kép a beérkező szerelvényről.

Ez pedig a forgalomirányító épület a peronok felöl nézve.

Korábban nem tudtam a városról képeket készíteni, innen a 'hátsó' oldalról, most pótolom ezeket is:

Az állomás sarkánál lévő hamburgeres (VOLLMER 5135)

Az állomás előtti út Viesmann taxikkal (3224, 3225)

A másik oldalról nézve: a villamos végállomás,

a parkolóház és az előtte lévő út,

és a társasház mögötti parkoló.

A második szakasz befejezéséhez hiányzott még a pályaudvar elülső vágányai előtt lévő üres terület beépítése. Az első szakaszt egy félbemaradt autószervízzel zártam, így kézenfekvő volt a folytatás... Az alábbi képre kattintva megismerhetjük a város Mercedes-Benz autószalonjának és szervízének építési munkálatait.

Az autószalon mellett lévő szélesebb területre, a pályaudvar rakodóvágánya mellé egy, a postai- és gyűjtőáru tárolására és rakodására szolgáló rámpát és raktárat terveztem.

Végére maradt még az úttest és a járda elkészítése. A már jól bevált festés, útbutkolati jelek és jelzőtáblák mellett megjelent 'Bonn' első működő jelzőlámpás kereszteződése (BUSCH 5902/5942)

A második szakasz építése ezzel befejeződött. Az asztal eddig elkészült két eleme a padlás padlójának 'építési területéről' átköltözött végleges helyére, és lábakat kapott maga alá.

Erről a helyről hosszú ideig nem fog mozdulni, ebből kifolyólag megtelhettek az eddig kihalt utcák járművekkel. Sajnos vasúti szerelvények, a pálya rövidsége miatt, még csak a fotók kedvéért kerülhetnek a sínekre...

Végezetül néhány kép az utcákról...