A sínek rögzítését, festését, továbbá a digitális kiépítést nem részletezem, ezekről már a korábbi szakaszoknál részletesen írtam. Terveim szerint az asztalrész hátsó felében egy vidámpark kap helyet. A vidámparkba vasúton utazókat egy négyvágányos átmenő állomás szolgálja ki, ami az asztalrész első felében fog elhelyezkedni. Az asztal kétvágányos fővonalán, azaz a spirálemelkedőn közlekedő vonatok mindkét irányba peron mellett tudnak megállni és innen továbbfolytatni az útjukat. A leendő állomásépülethez legközelebb eső vágány egyben a már elkészült hegytetőre vezető vonal regionális vonatainak másik fejállomása is. Az első és a harmadik vágány között lévő sínpár egy átmenővágány, melyen keresztül a teher- és az expresszvonatok megállás nélkül tudnak átrobogni az állomáson anélkül, hogy a peronokon várakozókat magukkal sodornák.

Az építést hátulról kellett ismét megkezdeni, kapcsolódva a már elkészült részekhez. Első lépésben a félbemaradt hegyoldalt kellett összekapcsolni az új szakaszzal. Ez alatt bújik ki a spirálon érkező egyvágányos fővonal is, ezért a terepépítés előtt kiépítettem a felsővezetéket.

A helyhiány miatti kényszermegoldások miatt a két asztalelem találkozásánál kevesebb mint 7 cm magasság maradt, ezért a munkavezeték elég rendhagyó módon lett rögzítve, funkcióját tekintve azonban tökéletesen működik, több mozdonnyal kipróbálva is akadálymentes az áramszedőpaletták áthaladása.

A hegygerincen belül futó pálya kialakítása után elkészítettem a 'felépítményt'.

Legutóbbi kölni utazásom alkalmával egy modellboltban nagyon megtetszett egy villogó ledekkel felszerelt antenna (Busch 5965), az újonnan elkészült terület ideális környezet lett e számára.

A maradék területre fákat, bokrokat tettem.

A következő feladat a vidámparkhoz vezető út elkészítése, egy közúti felüljáró beépítése és egy alagútportál kialakítása volt,
mindezeknek megfelelően kapcsolódniuk kellett a már készen lévő kisállomás környezetéhez, valamint esztétikus
átmenetet kellett találnom a fővonali állomás szintjén lévő vidámpark és a körülötte magasodó hegyvidék között.
Időközben a leendő vidámpark a BETTINALAND nevet kapta, ez lesz az előtte lévő vasútállomás neve is és hogy a nagyobbik
lányom se maradjon ki a keresztelgetésből, nevesítve lett az előző fejezetben bemutatott kisállomás:
St.Noemi.

Bettinaland vidámparkjának megépítése előtt be kellett fejeznem a mögötte futó egyvágányos
fővonal és a domboldal építését. A növényzet egy részét korábban elkészítettem, ennek befejezése
és az előtte futó pályaszakasz elkészítése az alábbiak szerint történt.

Bettinaland West megállóhely vágányainak elkészítése után már csak a peron hiányzott a két
sínpár közül. Erre az asztalszakaszra egy 60 cm hosszú peron jut, ez a következő vázszerkezet
elkészülte után még 140 cm-rel fog gyarapodni, de hogy tovább tudjak haladni a vidámpark
építésével, kénytelen voltam ezt a darabot külön elkészíteni, mert később már nem fogok hozzáférni.

2006.novemberét írtuk, mikor újabb részekkel gyarapodott az asztal. Pár sorban kicsit
blog-osodom, nem mintha hatalmába kerített volna ez a fénykorát élő webkultúra,
csak hátha érdekel másokat... Történt ugyanis, hogy pár napja felhívott egy kedves Barátom,
hogy frissítsem már az oldalt képekkel, írásokkal, mert kell neki egy kis inspiráció, hogy saját
asztalának építését folytassa. Leültem még aznap este a gép elé és meglepődve szembesültem
azzal a ténnyel, hogy 2004.márciusa óta még mindíg nem jutottam el a hetedik szakasz
végéig. Megpróbáltam gondolataimban visszajátszani az elmúlt két évet és rájöttem, hogy
sokszor hosszú hónapokig egy szöget nem ütök be, aztán pár éjszaka alatt elkap a gépszíj és
látványos haladást sikerül összehoznom. Persze időhiány a legfőbb ellenség, de sokszor érzem,
hogy időm lenne, de kedvem nincs csinálni. És most kanyarodnék vissza a monológ elejére.
Jön valami inspiráció és újra visszajön az alkotókedv. Elég egy utazás, egy kiállítás, vagy
átjön Brikó barátom és első mondata: De jó lenne, ha már körbe-körbe járhatnának a vonatok...
Egyszóval, ha valaki úgy érzi, hogy a hatalmas, kezdeti lendület fogytán van, ajánlom
üljön fel egy vonatra, nézzen meg egy kiállítást vagy böngésszen a neten ebben a témában,
előbb-utóbb újból elkezd bizseregni mindenkiben az alkotóvágy. Nekem sokszor maga a mennyország,
hogy a mindennapok gondjaiból, problémáiból felmenekülök a padlásra, kikapcsol az agyam
és csak játszom önfeledten, mint egy gyerek.
Nos, Barátaim és minden Kedves Látogató ! Folytatom, ahol abbahagytam:

Nevezetesen egy újabb alagútbejárat és támfal elkészítésével

Kiállításokon, vásárokon biztos siker egy pörgő-forgó, csilingelő, világító vidámpark
egy terepasztalon. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek szemét is vonzza egy H0-ás
méretre kicsinyített hullámvasút, körhinta vagy óriáskerék látványa, főleg, hogy apró
motorok, szivattyúk dolgoznak elrejtve azért, hogy ne csak statikus látványt
nyújtsanak, hanem az igazihoz hasonlóan működtessék ezeket a játékokat.
Mindezt a élményt más látványelemekkel még tovább lehet tuningolni, a gyári
építőkészletekbe 10 évvel ezelőtt betervezett világítások mellé mikroledekből
álló színes futófények, feliratok is megtalálhatóak már egyes német manufaktúrák
kínálatában. A miniatűr vidámpark úttörője a FALLER, folyamatosan bővülő
kínálatuk évről-évre tartogat valami újdonságot ebben a témában is.
A több száz elemből álló építőkészletek összerakása közben sokat tanakodtam
magamban, hogy mennyire lehet rentábilis ezen termékek megtervezése és
legyártása, mivel elég speciális, nagy helyigényű építményekről van szó.
Feltételezem, hogy nem sok helyen készül olyan terepasztal, melynek központi
témája egy vidámpark lenne és a vasút csak, mint kiegészítő lenne jelen.
Egyéb esetben -véleményem szerint- minimum 15 négyzetméternél nagyobb
terepasztalnál jöhet szóba egy 3-4 négyzetméter alapterületű vidámpark
megépítése, a többi területen a vasútüzem és más témák (lakóépületek, raktárak,
gyárak, autóutak, stb...) kapnak elsősorban helyet, azaz amíg szinte minden
asztalon megtalálható valamilyen állomásépület, bakterház, lakóépület,
benzinkút, stb.., addig talán minden századiknál lehet igény ezekre a speciális
építményekre. Mint említettem, működő, mozgó alkatrészekkel bőven ellátott
'modellekről' van szó, így összeállításuk is nagyobb odafigyelést, türelmet és
megfelelő vérnyomást igényel... 12 év alatt és 120/80 felett csak szülői
felügyelettel ajánlom :-))
Nos, komolyra terelve a szót, a következő részekben igyekszem kedvet
csinálni mindenkinek, aki terepasztalán lehetőséget, magában pedig ambíciót
lát egy vidámpark elkészítéséhez. Mivel nagy rajongója vagyok a valódi
kaland- és élményparkoknak, személyes élmények is nagyban motiváltak
BETTINALAND elkészítésében.

Sokat töprengtem azon, hogy mivel dobjam fel a vidámpark előtti járdaszakaszt azon
kívül, hogy figurákat és parkoló kocsikat teszek elé. Arra gondoltam, hogy novemberi
berlini LOXXX és kölni vásár-kirándulásunkon megfigyelem a kiállított asztalokat, hátha
valami jó ötletet látok. Pár nappal indulás előtt, miközben a kutyákat sétáltattam a ház
előtt, épp plakátot cseréltek az út melletti óriás-hirdetőtáblán. Hogy ez eddig nem jutot
eszembe ! Annyi van már belőlük úton-útfélen, hogy fel sem tűnnek már.
Óriásplakát kell nekem, de nem akármilyen, kivilágított. Kapóra jött a Viessmann
cég által kiadott 2007-es újdonság, a 6333. számú ledes reflektor. Szép, fehér fényű,
gyönyörűen kidolgozott modell. Külön öröm, hogy a No.1, azaz a mestermodell még
2006.őszén -több más újdonsággal- Bátonyterenyéről egyenesen hozzám került fotózásra,
ugyanis a 2007/2008-as Viessmann katalógus több illusztrációja, valamint a címlapfotó
itt, a marTRAIN asztalon készült, kiszorítva a hamburgi Miniatur-Wunderland, amúgy
gyönyörű képeit. A képek elkészítéséért Egly Tibor barátomat illeti a dicsőség, két napi
profi munka gyümölcsét nézegetik azóta lelkes modellezők a világ bármely pontján.
Furcsa leírni és lehet, hogy sokak számára nagyképűen hangzik,
de tény, hogy ezek a kiegészítők a világon először itt debütáltak terepasztalon,
jó három hónappal azelőtt, hogy piacra dobták őket.
Németországi túránk során fényképezőgéppel a kezemben plakátvadászatra
indultam, mivel német terepre német plakátok illenek...

Az elmúlt négy hónapban elég kevés időm volt foglalkozni az asztalépítéssel,
család, munka, főiskola mellett csak ritkán tudtam kedvenc hobbimra időt szakítani.
Azért lassan készülget az állomás, összegyűlt jópár fotó, úgyhogy itt az ideje egy kis
weblap fejlesztésnek is. Mielőtt a lényegre térek, következzék egy rendhagyó kép :-), ugyanis
5 évesek lettünk !!!
2002.januárjában kezdtem el az asztal építését,
az első www.martrain.hu bejegyzés pedig 2002.február 22-én jelent meg a világhálón.
Köszönöm azt a rengeteg e-mailt, amit az évek alatt kaptam, egy kivételével
mindegyik pozitív visszhangról tanúskodott, számtalan barátot, ismerőst és
rengeteg szakmai elismerést köszönhetek az elmúlt éveknek.

A munka Bettinaland Ost állomásnak és környezetének megépítésével folytatódott.
El kellett készíteni a vidámpark és az állomás között átmenő utat, kialakítani a parkolókat,
infrastruktúrát és életet varázsolni a területre.
Ami újdonság, hogy az állomások peronjait gipszből készítettem speciális
szilikon öntőformák segítségével, első nekifutásra akadtak problémák, nehézségek,
de megfelelő gyakorlat után olcsó és nagyon szép dolgokat lehet gipszből varázsolni
a terepasztalokra.

Az állomás épületén sokat töprengtem, mindenképp egy jellemzően német, közepes méretű
állomást képzeltem el, ahol regionális és Intercity vonatokat is fogadhatnak. Választásom egy
KIBRI épületre esett.

Végül pár kép az állomás környezetéről.